Jégtörés (7)

Nem hittem, hogy ilyen hosszúra nyúlik ez a vallomás-fűzér, de most már menni kell előre, amíg a végére érek. Hosszú ideig gyűjtöttem magamban a gondolatokat, a mondanivalót. És ezalatt csak gyűltek, gyűltek a fiam képei, gyűltek a fotózni való alkalmak, s nem egyszer adódott úgy, hogy magam is jelen lehettem egy-egy kép születésénél.

Ilyenkor úgy mentünk egymás mellett, egymás közelében, mintha nem is tartoznánk össze. Én magam, gondolataimba mélyedve, a körülöttem felsejlő látványra figyelve. Néha valósággal vissza kellett fognom magam, hogy ne hozzam tudomására: amott, abban a tájrészletben, látványban figyelemre méltó témát látok... Hagytam, hadd fedezze fel ő magának a környezetet. Ha észreveszi, amit én megláttam, az jó. Ha nem, biztosan talál majd mást, ami az én figyelmemet kerülte el.

Kunbabák Ópusztaszeren

Grimm, Szeged

Kecskemét, Cifrapalota

Így is történt, meg úgy is.. De a legnagyobb elégtételt mindig az jelentette, amikor szavak nélkül, csupán csak a telepátiára gyanakodva (ha van ilyesmi közöttünk) "kitaláltuk" a másik gondolatait. Kapásból három ilyen téma ugrik be portfólióját nézegetve - mindhárom tavaly tavasszal készült, Kecskeméten, Szegeden és Ópusztaszeren. Nem kimagasló alkotások, témáikat sokan lefényképezték már, de olyan látványt rögzítenek, amely markánsan hordozza magán a hely szellemét. Jóértelemben vett emlékfotók, amiket azért visz magával az ember, hogy ne kelljen még egyszer a saját nyomába lépnie.