2013. december 24., kedd

Nem szokványos karácsonyfák

Hajdu Tamás: Obradfrumos / Ó szép fenyő
A furcsaságok keresése és rögzítése nem idegen a játékos kedvű művészektől. Fotóban különösen kifejező egybeeséseket, "rímeket" találhatunk a valóságból ellesve. Karácsony estéhez közeledve, most két nem szokványos karácsonyfa-ábrázolást teszek a látogatók fája alá: az egyiket Hajdu Tamás (Nagybánya) követte el s blogjában bukkantam rá, a másikat jó kollégám, Gergely Tamás lesifotózta Stockholmban. Mindkettőben ott van a szabad gondolkodás, ugyanakkor az ünnep átérzésének feltétlen tisztelete. Hát akkor - velük kívánok boldog karácsonyt!
Gergely Tamás: Szimbolikus karácsonyfa



2013. december 20., péntek

Nat.Geo díjak 2013-ra

Nem kevés azon fotósok száma, akik szeretnék, ha egyszer a National Geographic díjazott képíróinak egyike lehetnének. De azok sincsenek kevesen, akik fitymálva minősítenek egy ilyen díjat, mondván, hogy csak a giccskészítők vesznek részt a Nat.Geo versenyein.

Magam nem tudom, mi az igazság a kréta körül, hiszen se egyik, se másik gyakorló táborba nem tartozom. De az biztos, hogy mindig érdeklődéssel nézem végig a minden esztendei mezőnyt, így év vége felé, amikor a díjakat osztják. Az idén is van a díjazottak között magyar kitüntetett: Zsirmon Réka munkáját a természet kategóriában emelték ki. A Kócsagtenger című különleges hangulatú felvétel a gemenci ártéren készült, és egy olyan pillanatot örökít meg, amikor egy nagy csapat madár gyűlik össze kis helyen. 

A versenyről még olvashatni itt is (maszol.ro) és végignézhető egy érdekes galéria is.


2013. december 19., csütörtök

Fotós vásár volt Stockholmban

Annyira nem voltam érdekelt, hogy ha törik, ha szakad odautazzam, hiszen a nevezetes vásárt november 22-24 között tartották a svéd fővárosban (lásd a vásár honlapját), annyira viszont igen, hogy elnézegessem a vele kapcsolatos, neten fellelhető képanyagot. Egyebek között is - mindenek előtt - jó barátom, Hegedűs Zsolt stockholmi blogját, amely látványkuriózumokra vadászott, s nem is alaptalanul. Ha már fotós vásár, akkor ne maradjon el a látvány sem - lehetett a szervezők jelszava. Vagy talán csak az élet belső rendje az, hogy megszervezze számunkra a látványt? Mindenesetre, a Fotótanú számára áthoztam ide is ezt a képi telitalálatot a sok-sok objektívvel, amelyek mind-mind a fotografáló emberre várnak...

2013. december 16., hétfő

Az elkészült szobor

Honlapomat (urszu kettő) rendezgetve-bővítgetve, egy kb. két éven át vezetett blogszerű napló anyagát helyeztem el benne a tegnap. 2005 július 20-i keltezéssel arról írtam benne, hogy Argentína megemlékezni készül nagy fiáról, a kubai forradalom hőséről, Ernesto Che Guevaráról. Az emlékezést két évforduló tette időszerűvé: 2007-ben volt Ché halálának 40., 2008-ban pedig születésének 80. évfordulója. Andrés Zerneri argentín festő ugyanis szobrot készült formálni arról az emberről, aki szerinte olyan népi hős, akinek szobrához illik közadakozással összekalapozni a szükséges összeget. A művész viszont elsősorban a kellő bronzmennyiséghez (3 tonnára becsülte!) szükséges fémtárgyak (kulcsok, gyertyatartók stb.) adományozását kérte; a munkával egyedül is megbirkózik - mondotta. A pénzbeli adományokat ki kívánta zárni. A jegyzetet azzal zártam, hogy kíváncsi lennék, mekkora tömeget érintett meg a művész felkérése, s elkészül-e egyáltalán a tervezett emlékmű?
A művész és Che
Amint e bejegyzést újraolvastam, a tegnap nekifogtam a feltételezett szobor után nyomozni. Nem telt bele sok idő, rá is bukkantam két fotóra, melyek alapján megtudtam: Zerneri 2008-ban elkészítette Che Guevara szobrát, amelyhez több mint 15 ezren járultak hozzá bronzadománnyal, s amelyet a forradalmár szülővárosában, Rosarióban sikerült bronzba önteni. A fotók önmagukért beszélnek: az egyiken Che egy lelkes híve az argentín lobogót kanyarítja a bronzharcos vállaira, a másikon (The Guardian) maga a művész látható a készülő szobor gipszváltozatával, amelyhez egy közismert 1960-as, baszk sapkás portrét használt fel.

2013. december 15., vasárnap

Capa és a színes technika

Völgyi Attila hívja fel a figyelmet egyre mozgalmasabb és sokoldalú fotóriporteri blogjában arra, hogy Robert Capa (Friedmann Endre) mindvégig kísérletező, az újba magát bátran beledolgozó mestere volt a fotográfiának, aki nem állt le sikereinél. A Magnum csoportosulás tagjaként egyre-másra készítette fotóriportjait a világ minden tájáról. Ugyanakkor bátran kísérletezett a színes technikával - annak ellenére, hogy sikerei jó részét a fekete-fehér technikában érte el. Elképzelhetjük, mit vállalt magára akkor, amikor színesben dolgozni azt jelentette, hogy a fotós többszörös terheket vett a vállára - a kidolgozási eljárás bonyolultsága és bizonytalansága fékező tényező volt a fotósok szemében. Capa vállalta ennek a kockázatát és terheit is. A nemrégiben közzétett színes fotói (lásd itt részletesebben) maradéktalanul igazolták a Capa-féle kísérletek sikerét. Illusztrációként egy lappföldi család portréját vettem kölcsön, 1951-ből. Diszkrét, tiszta színezés, mentes minden harsogástól, a szín maga pedig zömmel - információ.


2013. december 13., péntek

Fotósuli, 10. évad

A Hargita Megyei Kulturális Központ tizedik fotótanfolyama újabb 15 "diplomást" avatott az elmúlt hónap végén. A 2013. októbert 18-án indult és november 24-én zárult őszi évadot jobbára tisztes távolságból, inkább csak kívülről követhettem nyomon - így benyomásaim, megjegyzéseim az eddigieknél közönyösebbek, távolságtartók lesznek - annak ellenére, hogy a kurzus végi beszélgetést ezúttal is mindegyikükkel külön-külön elvégeztem.

Ahogy a tanfolyam oktatói - ezúttal is, a változatlan "négyesfogat": Ádám Gyula, Erdély B. Előd, Molnár Attila és Veres Nándor vitte magával a társaságot - vélték, a most végzett csapat nagyjából ugyanarról a lelkes, kezdő szintről indult s a hangulat mindvégig megmaradt az őszinte, kölcsönös együtt-tanulás és -munkálkodás keretei között. Nem voltak köztük sztárok, se kisebbrendűségi érzéssel viaskodó nemecsekek - állapítom meg most, vizsgára készített portfólióikat áttekintve, akkor sem, ha nem mindenki érezte jól magát a saját bőrében. 

András Ervin, Antal Gyöngyvér, Csiki Attila Miklós, Deák Apolka, Deáky Lóránd, György Orsolya, Jakab Emil, Kocsis Boldizsár János, Kömény Levente, Kovács Márk, Mezei Attila, Pál-Katona Judit, Petres Noémi, Sütő Béla, Vass Tamás Imre a 10. évad osztálynévsora, s velük együtt immár 148-ra emelkedett a fotósként akkreditált végzettek száma.

És most lássuk a névtelen véleményeket, majd megtekinthetjük a vizsgamunkákból válogatott virtuális "tárlat" is.

1. 
- Nekem nagyon tetszett, az előadások jók voltak. Kár, hogy az elején nem volt egy összerázó ismerkedés, nem tudtuk egymásról, hogy kit hogy hívnak, a kirándulás nem volt eléggé jó alkalom ehhez. A kirándulással kapcsolatban több odafigyelést. Mert például naplementekor a gyimesi egyedi fényeket elszalasztottuk, mert pont akkor ettünk.

2. 
- Nem vagyok megelégedve a tudásommal, úgy érzem, hogy nem tanultam eleget... Itt voltak, akik már dolgoztak a szakmában, de én egészen a nulláról indultam. Még gépem se volt, a kollégák adták kölcsön itt. 

3.
- Több iskolát el tudtam volna képzelni, a képek elemzését mindenképpen, s egy kicsit hosszabb tanfolyamot. Szakemberektől kíváncsi lettem volna a véleményre különböző munkákról. 

4
- Mikor idejöttem, minimális tudásom volt, ahhoz képest elég sokat fejlődtem, de még van hely a többhöz. 

5.
- Kaptam egy jó inspirációt, hogy mi után s hol nézzek, még hová kellene fejlődni, mit érdemes csinálni. Nagyon tetszett... Egy kicsit nem tetszett ez a vizsgára felkészülés... Terveim még nincsenek, majd kialakul.

6. 
- Kezdőként jöttem ide, minden új volt nekem. Nagyon élveztem és sajnálom, hogy vége van. Szeretném folytatni. Mindig motivált voltam, adtak feladatot, kellett készüljünk. A vizsgafeladatok sem értek váratlanul. Ha tanultál, tudtál.

7. 
- Kb. 6 éve fotózok, azért jelentkeztem a kurzusra, hogy mélyítsem el ezt a tudásomat. Eddig igazából csak magamtól fejlődtem. Sikerült belemélyedni mindenbe, amiről tanítottak, s tényleg, jó dolgokat tanultam. Szeretnék továbbra is fotózással foglalkozni, stúdiót nyitni vagy ilyesmi, erre fogom felhasználni a diplomámat.

8. 
- Sajnálom, hogy egy csomó óráról kimaradtam, főként az elejéről, de be fogom hozni, mert közben motiváltabb lettem. Mindenképpen nagyon jó volt, s jó volt a társaság, jó fejek voltak a tanárok is. A lényeg az, hogy megcsináltam.

9. 
- Nagyon hasznos, nagyon jó, nagyon tartalmas, az egy baj van vele: rövid. Igen sajnálom, hogy hiányoztam az első hétről.

10.
- Nagyon jó volt minden, a kirándulás is, akkor tanultunk a legtöbbet a gyakorlatból, elméletből sok alkalom van, de a gyakorlat kevés. 

11. 
- Közép-kezdő szintről indultam, édesapám fotózik, ő biztatott, hogy jöjjek, meg volt velem elégedve.

12.
- Nagyon jó volt. De fárasztó is egyben. Nagyon sűrített. 

13.
- Igazolódott, amit az öcsémtől hallottam: megkaptam mindazt, amit vártam. Mind elméletben, mind technikai tudásban. Nagyon megérte. Talán ha időben jobban szét lehetne szórni a tanfolyam anyagát... Ne sűrítsük össze öt hétvégébe, legyen mondjuk hat... Aki messzebbről jön, mint pl. én, annak nehezebb. Különben többen jönnének más megyékből is. 

14. 
- Szerintem a tanárok a lényeget mindig elmondták. Nagyon kezdő vagyok, nagyon az elején, most vettem a felszerelést, mindent.  

15. 
- Az lenne jó nekünk, akik nem mindennap használjuk a fotózást, hogy folytatódjon valamilyen szinten. Maradjon meg a közösség, a csoport. Ha az ember továbbra is kapna feladatot, utántöltést, akkor nem maradna el a folytatás.

A 10. évad virtuális tárlatára itt lehet belépni. Jó nézelődést mindenkinek!