2011. február 3., csütörtök

Blogvizitek (4) - Márton Ildikó homoródmenti albuma

Szándékosan rég nem jártam errefelé; az utóbbi hónapokban néhány tárlatnyitás során találkoztam a Márton Ildikó képeivel, és úgy tapasztalom, hogy a továbblépés útjait-módjait keresi. Ennek a jeleit szerettem volna szemügyre venni blogján található homoródmenti albumában, amelynek darabjai jórészt tavaly novemberben készültek - a téli hónapok aktivitásáról, fotós törekvéseiről kevés a látható nyom.


A keresés, a stílus és technika tökéletesítése minden fotográfusi műhelyben megszokott, természetes mozzanatok. A fontos az, hogy a próbálkozásnak látható nyomai, kézzelfogható kísérleti darabjai is legyenek. ILdikó homoródmenti képírói expedícióját - amelyen többedmagával vett részt az elmúlt esztendőben - egy ilyen beszédes magángyűjteményként kell felfognunk, amelynek során mmegtanulhatta nem csak a látványhoz, hanem a lélekhez, a karnyújtásnyira lévő világhoz való közelítésnek is a fortélyait.


Homoródi képeskönyvéből kiemelném azt a felvételt, amely a bükkfalvi Román Viktor szoborpark egyik reprezentatív darabját ábrázolja. A park maga sem mindennapi létesítmény. A távoli Párizsba szakadt, ott elhunyt, homoródmenti származású tehetséges szobrászművész tervei alapján testvére, az autodidakta művész Elemér váltotta valóra azt a formagazdag, megálmodott teret, ami az elhunyt művész képzeletében  valamikor megfogant. Ebből a fotós az egyik legkecsesebb, legtávolra mutatóbb, legfigyelemfelkeltőbb alkotást emelte ki a tucatnyi alkotásból, melyek 2008 óta szinte észrevétlenül beilleszkedtek a jellegzetes homoródmenti tájba. Abba, ahonnan a művész álmai és álmainak anyaga - a fa - vétettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése