2010. szeptember 14., kedd

Energia


Veres Nándor még reggeliben átküldte ezt a képet - kritikát vár róla. Tiszta sor: egy ilyen kérésnek csípőből illik eleget tenni. Az alkotó bizalma bennünk megbecsülendő, még akkor is, ha nem mindig érkezik a legalkalmasabb pillanatban.

Legalább is, én ennek megfelelően szoktam eljárni. Persze, nem kapkodom el a dolgot, bármennyire sürgős is legyen a válaszom, annyira senki se siethet, hogy ki ne várja a sejtések, benyomások és gondolatok letisztulását. (A bort se szokás erjedésnek indult must állapotában fogyasztani...) Ezért nem is firtatom, mire megy ki e véleménykutatás, mert ha már nálam van a kép, sőt végül is mindenki megismerkedhetett vele, aki e blogra lépett, akkor néhány összefüggésre hadd hívjam fel a figyelmet.

1. A kompozíció egy merész kivágás eredménye. A kép figurális ugyan, de torzókat ábrázol. A két kovácsból egy törzsrészlet, illetve néhány kalapácsnyélre fonódó ujj látszik. A fotós felette szűkszavú. De csak ott, ahol a fantázia könnyedén képes pótolni a hiányt.

2. Minden, ami a cselekvéssel kapcsolatos, mozgásba hozott, ám formálisan holt tárgy: kiskalapács, nagykalapács, üllő és az izzó vas. A sorsdöntő interakció résztvevői. Az energia eszköztára. Energialánc. Hatás-ráhatás-visszahatás. Majd kénytelen-kelletlen formálódás. Olykor biztosan csillagesővel díszítve...

3. Képi tőmondatokat látunk. Alig-színeket, alig-formákat, alig-mozdulatokat. Jól megkovácsolt világ ez. A végletekig kispórolt részletek kitöltik a teret. A következmény csak kiokoskodható. A fotós megszabadul a sziporkázó látvány nyűgétől. Valamiért takarékoskodik a tanúság külsőségeivel.

4. Stílusosan, a kép jellegéhez illő egyetlen szóval: ez kemény...

2 megjegyzés:

  1. Amatőr csípőből, nemkért kommentálás: a színek, a fények, az árnyékok kemény körvonala a hajdani Szovjetúnió folyóíratban megjelent festményekre emlékeztetnek. Ez nem baj, csupán benyomás.

    A jelenet statikus, ami nem jellemző a kovácsműhelyre. Hacsak nem "Megáll az idő..." a kompozíció címe. Mindezek ellenére nemcsak bizgeti a retinát, hanem el is időzik rajta, ami nem a legrosszabb vélemény :-)

    U. I. A nagykalapácsot tartó kéz ujját nem vágnám ketté, már csak azért sem, hogy ne billenjen fel a kép.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük, Hobbi, biztos vagyok benne, hogy Nándornak is kedvére lesz ez a kis kommentezés a képe körül. Ami az amatőrségünket illeti - hiszen én magam sem vagyok több fotó iránti lelkes hódolónál -, az mindaddig dicséretes, ameddig a kaptafánál maradunk és nem törünk jogtalanul babérokra. Szavaidból kiérzem, hogy őszintén szereted a fotót (már csak a régi folyóiratra való finom utalásod is ennek a jele)s az elég is ahhoz, hogy véleményed a szerző hasznára legyen.

    VálaszTörlés