2010. június 15., kedd

A "maradék"

Pusztai Péter nincsen egyedül, amikor arról van szó, hogy valaki fényképezőgép gyűjtésére adja a fejét. Népes tábor az övéké, bár a motiváció nem mindenkinél ugyanaz. Az ő esetében a gyűjtést nem a birtoklás vágya mozgatta előre, hanem a magabiztosság demonstrációja. Akinek "ennyi" fényképező masina van a birtokában - hangzana az elképzelt argumentáció -, az kemény gyerek lehet, annak tudnia kell a dolgát...

Közben meg szereti is a gépeit, mint más a gyerekeit vagy a szeretőit, s tisztában van mindegyik külön értékeivel - a hátrányokkal mit sem törődik...

Volt úgy, hogy azt hitte: sosem válik meg akár egytől is. De az élet nem kedvez a gyűjteményeknek. Előbb-utóbb mindegyik valamiféle protekcióra szorul. És előfordul, hogy megcsapolásuk, csökkentésük kezelhetőbbé, használhatóbbá teszi a "maradékot".

Íme egy fotóművész a maga (nem) teljes fegyverzetével. Pontosan tudja, hogy mi mire jó közülük és mire vethető be. Azt is tudja, hogy a legkeményebb, legvisszavonhatatlanabb képeket olyan szerszámmal érdemes és kell elkészíteni, mely akár a gépfegyver, az ember keze alá fekszik (például jobb szélen, fent) és csak ajánlja magát, mintha a fotográfia kezdeteinél járnánk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése