Erőteljesen gazdagodik az általam nagyrabecsült Vasile Dorolţi fotós blogja. Jellegzetes, tisztán kidolgozott, beszédes képekkel tűnik fel, igen csekély időkihagyásokkal, ami számomra azt sugallja, hogy jól érzi magát fotográfusi bőrében, és azt, amit magának begyűjt, mindjárt értékeli is, s a felbecsülés az esetek nagy többségében - pozitív.
Köznapi témái közé tartozik a nagy előszeretettel ábrázolt máramarosi tradíciók mai megjelenítése, az általános föllazulás mértékének az ábrázolása. A Vasárnap, 3-kor című bejegyzéséhez illesztett fotók például együttesen és külön-külön is azt sugallják, hogy ez a föllazulás a fölöslegesség és a hiábavalóság irányából fertőzi a vidéki életet, a szokásrendet. A hagyományos vásárokban rejlő praktikum mindinkább dekoráció, ezért történhet meg olyan látványos szakadás az áruját szinte hiába kínáló (már-már "pusztába kiáltó") láboskészítő és a háttérben meghúzódó, szinte csak fogalmi szinten létező közönség között. Az árus a megélhetést, a botorkáló tömeg az élményt keresi az eseményben, amely olyan, mintha az égen nem is maga a nap, hanem annak csak halvány árnyéka világítana... Még köt a szokás, de már minden hiába?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése