2009. október 27., kedd

Török nő

Mostanig valahogy háttérbe szorult emlékeim közt Molnár Zoltán képírói világa, pedig ő is a marosvásárhelyi fotóiskola derékhadához tartozuk, széles merítéssel örökített meg s örökít meg ma is olyan életjeleneteket, melyek érdeklődését keresztezik.

Az a fajta fotós ő is, aki elébe megy a témának; volt iskolai tanítványai meleg szeretettel emlékeznek meg a Tanár Úrról, akitől nem csak tananyagot, hanem fotózást és az ehhez kapcsolódó rajongást is tanultak.

Molnár Zoltán dokumentáris komolysága és hűsége feltűnt annak a művésztelepnek a szervezésében, amit Homoródszentmártonban hoztak létre 1992-2004 között, bár az előzmények és az utólagos rendezvények sem érdektelenek. Csakhogy az ilyen telepek szervezése annyi forrást és támogatást igényel, hogy ördög ismeri ki magát a sok bába között. A lényeg mindig az, hogy a folytatás meglegyen, s a telepen értékek szülessenek.

A fotós vonulat egyik meghatározó művésze volt a telepen Molnár Zoltán, s az 1998-as évben különösen gazdag termést hagyott a táborgyűjteményre, köztük ezt a török női portrét, amely egyrészt azért érdekes, mert az egzotikus emberpéldány sajátos nőiségét olyanformán érzékelteti, hogy közben csak elképzeljük magunknak a vonásokat ("a lélek tükrét" még látjuk, de a többi találgatás tárgya), ugyanakkor dokumentum azokról az évekről, amikor Székelyudvarhelyen és a Szejke fürdőn a romániai nemzetiségek felvonulása és folklórfesztiválja szólította oda a legszebb török, tatár, lipován, szerb, bolgár, cigány, román, magyar, csángó stb. viseleteket és népművészeti produkciókat, az összesereglett fotóművészek pedig kedvükre örökíthették meg a néprajzi értékű gazdag látványosságot.

Molnár Zoltán török"nője" mind a fesztivál, mind a művésztelep antologikus darabja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése