2009. augusztus 18., kedd

Indiánok piktora


Élt Kanadában egy európai képzőművész, aki arra tette fel az életét, hogy az indiánok festője legyen: régen volt életük, néprajzuk megörökitője, föld mélyére süllyedt nyomaik felfedője. Mert ahhoz, hogy festőjük legyen, régésznek is kellett lennie
Kocsis Ivánnak, aki 1956 után emigrált Kanadába.

Az újpesti születésű (1933), grafikus képzettségű férfi új hazájába érve beleszerelmesedett az indiánok világába, hiszen Kanada földje is az ő szabad világuk volt, amig az Európából érkezett felfedező-hóditók le nem szoritották őket a pástról.

Amit az indiánokról nem tudunk, azt sok esetben a földfoglalóknak "köszönhetjük". Mert sok nyomot sikerült nekik végérvényesen eltüntetniük. Amit még tudunk, azt olyan emberek kései lelkiismereti fellángolásának tudhatjuk be, mint a Kocsis Iváné, aki haláláig (2008) egyre-másra készitette indián tárgyú munkáit, válaszolt az ilyen irányú közösségi és állami megrendelésekre. Rajzai, festményei, maszkjai ma ott vannak az Egyesült Államok és Kanada vezető múzeumaiban, de nem hiányoznak az indián (maradék) önismeret éledező intézményeiből sem, mint a midlandi Huroniamuzeum. Nem egyszer a munkáiból befolyt összeg a gyér számú indián lakosság és társadalom kultúrájának fenntartását, megmentését szolgálja.

Ezt a képet, mely az indiánokért lelkesedő Kocsis Iván földi létezését hivatott dokumentálni e blogban, az interneten találtam, akárcsaka Huroniamuzeumnak a huronok életére vonatkozó múzeumi tárgyak fotóit is.

(Igaz, az efféle történelmi tablók ma már azért sántitanak, mert a jelenkor emberének inkább arról beszélnek, hogy miként élte túl a hóditó ember a földjét védelmező indián népesség harci cselekményeit, s "mellesleg" bemutatnak néhány, az őslakosok életére vonatkozó utalást is - mint ahogy az a Huroniamuzeum vetitett képes sorozatából is kitűnik...)

Szerény hozzájárulásom a tanúsághoz abban áll, hogy néhány sorommal és hivatkozásommal csöppet megnöveltem annak esélyét, hogy a világhálóba dobott kő rezgései minél messzebbre terjedjenek, miként a Huron-tó mai felszinén veszettül száguldó vizijárművek fecsegő, a régmúlt világot szemfedőként elboritó hullámai...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése