Ádám Gyula csikszeredai fotóművész a barátom. Magam s mások előtt is büszkélkedni szoktam vele, pedig hát ő egy szuverén egyéniség, nem attól jó az, amit csinál, mert az én kedvemre való, hanem éppenséggel azért való a kedvemre az ő munkálkodása, mert jó.Értékteremtő és értékmentő.
Ha egy kicsit még inkább össze tudná magát szedni - ahhoz képest, hogy indulása, érlelődése idején mennyire játékosan, könnyelműen, jólelkűen szétszórta tehetségét fűnek és fának, a behordottak rendjével mit sem törődve -, akkor roppant nagy kincsek felhalmozódásáról adhatna számot nekünk.
Itt van ez a vizaknai képe, 2007 tavaszáról, amikor a Hargita Megyei Kulturális Központ fotótábora e Szeben megyei kisvárosban ütötte fel a tanyáját. Nincs a helység életének és történelmének olyan arculata, ahonnan a tucatnyi erdélyi fotós ne hozott volna eredeti, kortárs hiradást a múltról és a jelenről.
A helybeli református templom csak egy példa a sok közül, de mivel a település egyik legrégebbi műemléke, méltán cimere is Vizaknának - az egyik, a sóstavakon és a hajdani váron túl.
Most, hogy rábukkantam egy érdekes, teljességre törekvő, törekvésében pedig példamutató honlapra, amely a történelmi Magyarország várait, településemlékeit mutatja be képekkel, térképekkel, adatolva, dokumentumokkal tűzdelve, még jobban becsülöm azokat a barátaimat és ismerőseimet, akik hasonló párhuzamos szándékoktól vezérelve járják vidékeinket és gyűjtik az emlékeinket.
A történelmi tájak kedvelőinek ajánlom ezt a szakadatlanul bővülő honlapot, mellyel otthonossá tehetők azok a zugok, ahol elődeink látható nyomot hjagytak magukról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése